A huszadik század elején Vácon számtalan helyen, számtalan társulatban volt lehetőség a kóruséneklésre ilyen vagy olyan szinten. Várható volt, hogy a váci népéneklés ezen szórványrendszeréből előbb-utóbb egy egységes, művészi munkára is elhivatott együttes fog alakulni az egész kórusművészet számára. Ez lett a Vox Humana kamaraegyüttes 1934 körül. Az alapítók kezdetben a házi együtténeklés örömeiért jártak össze többek közt az egyik alapító tag, Sümegh Miklós lakására, akit a kor egyik kiemelkedő váci zenei egyéniségeként tartanak számon. Sümegh Miklósnak, aki abban az időben a Reménység Férfikarát vezette, megtetszett a vegyeskari hangzás, és ő gondolt először az alapított énekkarrá szerveződésre. Ötlete hamar lelkes támogatókra talált. Az együttes pedig létszámával lassan kiszorult a lakásfalak közül, és hol templomi karzaton, hol az Emericana helyiségében próbáltak orgona, illetve házi harmónium kísérettel, melynek egyik regisztere, a Vox Humana adhatta az ötletet a kórus elnevezésére (“Emberi Hang”), mely nevet azután bejelentve a Polgármesteri Hivatalba, hivatalos énekkarrá váltak. A közismert 1938-as alapítási évszám már szervezett kórusmunkát, nyilvános hangversenyeket és országos sikereket jelez. A legkorábbi dokumentumok is ebből az időből maradtak fenn az utókor számára. Sümegh Miklós megteremtette az alapokat egy európahírű énekkarrá való kibontakozáshoz, 1942-ben azonban hirtelen meg kellett válnia az énekkartól, és félő volt, hogy a társulat feloszlik. Végül azonban, köszönhetően a tagok összetartásának és egy fiatal, ambiciózus tag lelkesedésének, aki ekkor végezte a zenei tanulmányait, az énekkar a második világháborút követően újjászerveződött a fiatalember, Maklári József vezetésével.