↑ Return to Karnagyok

Maklári József (1942-1999) – Liszt díjas

Maklári József

Vácott született 1922-ben. Tanulmányait 1946 és 1950 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola énektanári és karvezetőképző szakán végezte Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán, Werner Alajos, Harmat Artúr, Gárdonyi Zoltán és Szabolcsi Bence növendékeként. 1949 és 1957 között a Honvéd Művészegyüttes karnagya, 1957-től 1962-ig a Fővárosi Zeneiskolák Szervezetének tanára, 1962 és 1967 között a Népművelési Intézet főelőadója, 1967-től 1984-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karvezetés szakán docens, 1984-től 1992-ig ugyanott egyetemi tanár. 1993-ban vonult nyugalomba. Mindössze 20 évesen, még ifjú zeneakadémistaként lett a váci Vox Humana Énekkar művészeti vezetője 1942-ben, melyet életműveként 57 éven keresztül haláláig irányított. 1980 és 1990 között a KÓTA elnöke volt, 1976-tól az Európai Ifjúsági Kórusok (Europa Cantat) mozgalmának alelnöke, elnökségi tagja. 1982-től Magyarországot képviselte a Nemzetközi Kórusszövetségben. Munkásságáért 1967-ben Liszt-díjat kapott, majd 1975-ben Vác város fennállásának 900 éves évfordulóján elnyerte a város Pro Urbe kitüntetését. 1983-ban az Európai Kórusszövetség – EFJC – alelnökének választották. A rendszerváltozás után a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Életének 78. évében, 1999 novemberében hunyt el. 2004-ben posztumusz KÓTA-díjban részesült.etett 1922. március 1-jén. Tanulmányait 1946 és 1950 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola énektanári és karvezetőképző szakán végezte Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán, Werner Alajos, Harmat Artúr, Gárdonyi Zoltán és Szabolcsi Bence növendékeként. 1949 és 1957 között a Honvéd Művészegyüttes karnagya, 1957-től 1962-ig a Fővárosi Zeneiskolák Szervezetének tanára, 1962 és 1967 között a Népművelési Intézet főelőadója, 1967-től 1984-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karvezetés szakán docens, 1984-től 1992-ig ugyanott egyetemi tanár. 1993-ban vonult nyugalomba. Mindössze 20 évesen, még ifjú zeneakadémistaként lett a váci Vox Humana Énekkar művészeti vezetője 1942-ben, melyet életműveként 57 éven keresztül haláláig irányított. 1980 és 1990 között a KÓTA elnöke volt, 1976-tól az Európai Ifjúsági Kórusok (Europa Cantat) mozgalmának alelnöke, elnökségi tagja. 1982-től Magyarországot képviselte a Nemzetközi Kórusszövetségben. Munkásságáért 1967-ben Liszt-díjat kapott, majd 1975-ben Vác város fennállásának 900 éves évfordulóján elnyerte a város Pro Urbe kitüntetését. 1983-ban az Európai Kórusszövetség – EFJC – alelnökének választották. A rendszerváltozás után a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Életének 78. évében, 1999 novemberében hunyt el. 2004-ben posztumusz KÓTA-díjban részesült.Vácott született 1922. március 1-jén. Tanulmányait 1946 és 1950 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola énektanári és karvezetőképző szakán végezte Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán, Werner Alajos, Harmat Artúr, Gárdonyi Zoltán és Szabolcsi Bence növendékeként. 1949 és 1957 között a Honvéd Művészegyüttes karnagya, 1957-től 1962-ig a Fővárosi Zeneiskolák Szervezetének tanára, 1962 és 1967 között a Népművelési Intézet főelőadója, 1967-től 1984-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karvezetés szakán docens, 1984-től 1992-ig ugyanott egyetemi tanár. 1993-ban vonult nyugalomba. Mindössze 20 évesen, még ifjú zeneakadémistaként lett a váci Vox Humana Énekkar művészeti vezetője 1942-ben, melyet életműveként 57 éven keresztül haláláig irányított. 1980 és 1990 között a KÓTA elnöke volt, 1976-tól az Európai Ifjúsági Kórusok (Europa Cantat) mozgalmának alelnöke, elnökségi tagja. 1982-től Magyarországot képviselte a Nemzetközi Kórusszövetségben. Munkásságáért 1967-ben Liszt-díjat kapott, majd 1975-ben Vác város fennállásának 900 éves évfordulóján elnyerte a város Pro Urbe kitüntetését. 1983-ban az Európai Kórusszövetség – EFJC – alelnökének választották. A rendszerváltozás után a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Életének 78. évében, 1999 novemberében hunyt el. 2004-ben posztumusz KÓTA-díjban részesült.