A Vox Humana mára fogalom Vác város zenei életében. Az énekkar eredendően egy zeneszerető baráti társaságnak köszönheti létét, akik 1938-ban elhatározták, hogy hivatalosan is kórussá szerveződnek. Első vezetőjük, Sümegh Miklós szakértelmének köszönhetően már néhány éven belül sikerrel szerepeltek a Magyar Rád
ióban és
a Zeneakadémián.
Sümegh Miklós 1942-ben váratlanul megvált a társaságtól, és ekkor felmerült az együttes feloszlásának veszélye is, ám a tagok kiálltak a megkezdett közös munka folytatása mellett. Az énekkar vezetésére az egyik fiatal tagot, az akkor zongoratanulmányait folytató Maklári Józsefet kérték fel, aki ettől kezdődően 1999-ben bekövetkezett haláláig állt a kórus élén.
Az énekkar neve a háború utáni újjászerveződését követően – az öntevékeny művészeti mozgalom hőskorában – mind ismertebbé vált, az 1948-ban megrendezett Szolnoki Centenáris Dalosversenyen már II. helyezést és közönségdíjat értek el , az ötvenes években pedig az ország öt legjobb kórusa között tartották számon őket.
Az igazi szakmai kiugrást az 1961-ben, a debreceni I. Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyen, és rá két évre a XI. Arezzoi Nemzetközi Kórusversenyen elért I. helyezés jelentette. Ugyanitt az énekkar egy III. helyezést is szerzett nőikari kategóriában. 
Ez a két versenygyőzelem a mai viszonyok között elképzelhetetlen ismertséget és népszerűséget eredményezett itthon és külföldön. Egymást érték a fellépések, rádiókoncertek, televíziós felvételek.
A kórus létszáma ezzel együtt 100-110 főre nőtt, amely tovább növelte a lehetőségét nagyszabású oratóriumok előadásának is. Sok éven keresztül állt fenn gyümölcsöző kapcsolat a Jénai Filharmonikusokkal, amely Beethoven IX. szimfóniájának, Carl Orff Carmina Burana-jának, Kodály Budavári Te Deumának, Schumann Az éden és a Périjének közös koncertjét eredményezte, de emellett repertoárra került Schubert Esz-dúr miséje és a magyarországi bemutatón való közreműködésnek köszönhetően Fauré Requieme is.
1963-tól egészen a 80-as évek végéig kétévente sor került az énekkar szervezésében Vácott a Dunakanyar Dalostalálkozóra, amelyen kizárólag a Bartók és Kodály utáni zeneszerző nemzedék kórusművei hangozhattak el, élvonalbeli énekkarok tolmácsolásában.
1976 újabb jelentős mérföldkő a Vox Humana történetében. Ebben az évben ugyanis az énekkar a XXIV. Arezzoi Nemzetközi Kórusversenyen újabb I. díjakat szerzett, vegyeskari és folklór kategóriában, gregorián éneklésben pedig az előkelő III. helyezést érte el.
Az énekkar – működése alatt mindig és mai is – legfontosabb feladatának a hazai és ezen belül a váci fellépéseket tekintette. Rendszeres közreműködői a több mint tíz éves múltra visszatekintő Váci Világi Vigalom rendezvénysorozatának, a Váci Tavaszi Fesztiválnak és az Őszi Művészeti Heteknek is. Vác városa az énekkar kötődését Pro Urbe kitüntetéssel ismerte el.
Az énekkar az elmúlt évtizedekben Európa szinte valamennyi országában koncertezett. A külföldi vendégszereplések egy része cserekapcsolaton alapult, de külön is ki kell emelni az európai és tengerentúli énekkarok százait megmozgató EUROPA CANTAT fesztiválokat, amelyen a Vox Humana Énekkar – kezdetben egyedüli magyar énekkarként – öt alkalommal is részt vett (Graz, Namur, Strasbourg, Pécs, majd ismét Pécs). 1980-ban a kórus elnyerte a BBC által meghírdetett “Énekeljenek a népek” rádiós versenyének legrangosabb Ezüst rózsa-díját. 
Maklári József halálát megelőzően az énekkar egy önálló lemezt készített (Mendelssohn zsoltárok – Pikéthy mise; Zádori Mária, Bokor Jutta, Mukk József, Moldvay József/ének, Bednarik Anasztázia/orgona), és közreműködőként részt vett a Hungaroton Pikéthy – Lehotka lemezének rögzítésében.
2ooo és 2oo4 között Maklári József tanítványa, Ménesi Gergely állt az énekkar élén. Vezetésével az a capella hangzás mellett egyre inkább az oratórium műfaja vált dominánssá az énekkar munkásságában. Számtalan – köztük korábban még nem énekelt – oratórium előadására került sor ebben az időszakban (Gounod: Missa Solemnis, Bach: János passió, Mozart: Requiem, Rossini: Stabat Mater, Verdi: Requiem), de repertoárra került olyan grandiózus a capella alkotás is, mint Kodály Zrínyi szózata. Az ő vezényletével énekelte a kórus lemezre Horusitzky Zoltán nagyszabású, A zene hatalma című kórusát a Hungarotonnál.
2oo4 szeptemberétől 2009 májusáig az énekkart Lógó Tibor karnagy vezette, akinek munkássága alatt ismét előtérbe került az a capella kóruséneklés és repertoárbővítés a reneszánsz kortól kezdve a romantikán át, egészen a XX. század modern alkotásaiig szakrális és profán műfajban egyaránt. A Vox Humana Énekkar 2007 tavaszán ismét felelevenítette Lógó Tibor karnagy vezetésével – Duna-menti Dalostalálkozó néven – ismét felelvenítette a múlt nagysikerű Dunakanyar Dalostalálkozóinak hagyományait Vácott. 
A kórus mindemellett továbbra is örömmel vállalkozik önálló produkció keretében vagy közreműködőként egy-egy oratórium megszólaltatására. Így került sor a közelmúltban Verdi Requiemének, Puccini Messa di Gloriájának
, Kodály Psalmus Hungaricusának, Budavári Te Deumának, Haydn Nelson miséjének, valamint Mozart c-moll és C-dúr (koronázási) miséjének koncertjére Budapesten és a “szülővárosban”. Lógó Tibor távozását követően Gyombolai Bálint megbízott karnagyként készítette fel a kórust Mendelssohn: Lobgseang c. oratóriumának nagysikerű koncertjére a XVII. Váci Világi Vigalom alkalmából.
2
009 szeptembere és 2011 októbere között az énekkar a szintén Maklári-tanítvány, Hartyányi Judit karnagy vezetése alatt állt. Működésének legjelentősebb szakmai eredményei között szerepelnek a PécsCantat 2010 alkalmával, a XXVI. Bárdos Szimpóziumon és az erdélyi koncertkörúton, valamint a ritkábban hallott zeneszerzők (Schein, Lotti, Nenna, Durufle) műveivel is koncepciózusan felépített műsorok érzékeny és kidolgozott előadásmódjával aratott sikerek. A Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége 2009 decemberében “Kórus” kategóriában KÓTA-díjjal ismerte el az énekkar munkásságát.
Hartyányi Judit szakmai munkáját 2009 novemberétől kezdve Sándor Bence karnagy segítette, aki már a XVIII. Váci Világi Vigalom alkalmával teljes koncerten vezényelte az énekkart. Sándor Bence 2011 októberétől karigazgatóként vezeti a Vox Humana Énekkart. 2013-ban a kórus elnyerte Vác Város Művészeti Díját. 2014-ben I. helyezést ért el a budapesti Vandor-Révész I. Nemzetközi Kórusversenyen, majd 2015-ben II. helyezett lett a Kodály Zoltán VII. Magyar Kórusversenyen. 
A kórus feszített munkatempóban, ám oldott hangulatban, heti két alkalommal próbál a váci Madách Imre Művelődési Központ Maklári termében, hogy minél magasabb művészi színvonalon tudjon eleget tenni felkéréseinek, és megfelelni értékközvetítő szerepének. A Vox Humana Énekkar felnőtt vegyeskar, vegyes korosztállyal, jelenleg 60-65 taggal működik, és büszke arra, hogy az itthoni pezsgő zenei élet keretein belül megbecsült, kiemelkedő szerepe van az amatőr kórusmozgalomban.
